Évről, évre hírt adunk arról, hogy ez a szép régi város fogadja magába a szólista népdalénekesek versenyét. Csodálatos, magasztos feladat, mind a fellépőknek, mind az „ítélkezésre” vállalkozó zsűrinek.

     Csirák Csaba a szellemi atyja, s a kivitelezés koordinációját magára vállaló ember, akinek küzdelme, életcélja a magyar nyelv őrzése, és ennek érdekében a legszebb vetélkedők, versmondó versenyek, műveltségi megmérettetések, no meg a népdalok ügyének nagyszerű szervezése, rendezése. Csirák Csaba ezen kívül számos könyv szerzője, s ha éppen nem előbbieket bonyolítja, akkor mélyen elmerül a múlt színházi történeteibe, elhivatott színházi emberek életének kutatásába. Egyszóval, ha némi szabadideje akad, akkor az archívumok, régi könyvtárak állandó lakójává válik.

      XVIII. alkalommal került sor a HAL, azaz a Hajnal Akar Lenni címszóval megrendezett népdalos szólisták versenyére.

      Előzetes meghallgatások alapján, 40 jelentkező kapott meghívást Szatmárnémetibe, erre a nemes megmérettetésre. Jöttek helybeliek, bukovinaiak, székelyföldiek, de volt délvidéki és magyarországi, dalos is bőven. Ezzel egyidőben, a KÓTA (Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek) minősítései is megtörténtek. Az eredmény meglepően szép; 7 „aranypáva”, 21 „arany”,  7 „ezüst” és 2 bronz fokozat talált gazdára.

      De térjünk vissza az összejövetel fő céljához, azaz a szatmárnémeti döntőhöz. Sok tehetséges fiatalt láttunk, bár az elmúlt években talán valamivel több átütő erejű énekes gazdagította a találkozót. Mégis! Nagyszerű eredmények születtek. A vendégek fogadása, előkészítés, minden remek volt.

     Január 24-én 10 órakor, a Dinu Lipatti Filharmónia szépséges szecessziós épületében kezdődött a regisztráció, és a sorszám húzása után, az ünnepélyes megnyitó. A meleg, bíztató szavakat F.Tóth Máriától, az OKM miniszteri főtanácsosától hallottuk  Az előre megállapított rendnek megfelelően, délelőtt, délután zajlottak az elődöntők. 40 fő jelentkezőből, csupán négy nem jöhetett, betegség miatt.

    A 18 órakor véget érő verseny után, Reneszánsz a magyar népzenében és Népzenénk reneszánsza címmel volt hallható Birinyi József ( a KÓTA társelnöke, népzenetudós), valamint e sorok írójának előadása. Szatmárnémeti közönségének dicséretére legyen mondva, mindenre kíváncsiak, ami a népdalról, népzenéről szól, s ennek megfelelően töltik meg az impozáns termet.

A napnak még ekkor sem volt vége, mert – immár hagyományosan -, a Szentlélek Plébánia Merk Mihály termében vigadhattak, oldódhattak a versenyzők és a kísérők, egy remek táncház keretében. Hogy ez jó vagy nem, az vitatható, hiszen az egész napi stressz után a nap ilyetén való megnyújtása, nem valószínű, hogy jót tesz a hangoknak, legalább is a döntőbe jutott énekeseknek biztosan nem.
      A döntőt, 25-én Illyés Gyula polgármester úr kezdte. Megható volt, ahogy a XVIII. HAL-ról beszélt, mert elmondta, milyen örömteli az a tény, mely szerint mi minden történt a 18 év alatt, intézmények, rendezvények jöttek létre és tűntek el, de a „Hajnal Akar Lenni” elnevezésű népdalverseny nélkül, már elképzelhetetlen Szatmárnémeti kulturális élete. Sok sikert kívánt a versenyzőknek, s kérte őket, térjenek vissza minden esztendőben továbbra is.

A végeredményben a kupuszinai Csizmadia Anna örülhetett az első helyezésnek, és az ezzel járó díjazásnak. A kislány ethnomuzikológiai szakközépiskolába jár, s így tudatosan készül fel a népzene területeinek átfogó megismerésére. (Milyen öröm, hogy Délvidéken ilyen iskola is van.) Hangja gyönyörű, tiszta, fényes csengésű. Előadása egyszerű, minden sallangot nélkülözve, ami idegen lenne a népdaloktól. A második helyen a pusztinai Tamás Julianna Roxána győzött. Nagyon tehetséges, gyönyörű erőteljes hangja van, a tiszta, póztalan éneklés jellemzi. Ő az, akire azt szoktuk mondani, hogy természetesség, tisztaság, eredetiség a fő erénye. Tóth Orsolya harmadik helyezést ért el. Ő Nagykőrösről jött, minden szép elmondható énekéről. Fiatal kora ellenére, nagyon hitelesen, átélten énekelte el moldvai"bánatdalait".

Sajnos a pénzjutalommal járó lehetőségek csak háromig terjedtek, mégis, szabadjon szólnom Kovács (Feraru) Krisztiánról, aki pontjaival a negyedik helyre került. Nemrégiben esett át hangja a változáson, s már szinte érett férfihangon énekelte pusztinai dalait, ill. balladáját, tiszta hittel, teljes lelkével, igen nagy tehetséggel. Az első három helyezett meghívást kapott a nyári CSUTORÁS népzenei táborba is, Birinyi József felajánlásában.

    Az esti gálaműsoron szerepelt még Káplár Gréta Debrecenből, Farkas Enikő Fanni Visegrádról és Laczkó Ferenc Batizról. Ekkor már mindenki felszabadultabb volt, tudásának legjavát adta, s a szereplők ezzel csodálatos délutánt varázsoltak a lelkes szatmárnémeti közönségnek. Birinyi József szellemesen és humorral faggatta őket énekes múltjukról, a népdal iránti vonzalmukról.

A legérdekesebbnek Laczkó Ferenc története bizonyult. Ő elmondta, hogy egyszemélyben asztalos, azzal biztosítja családjának a megélhetést, de templomukban kántorként működik. A tőle megszokott huncutsággal közölte, hogy 12. alkalommal versenyez Szatmárnémetiben, de nem szeretne legelső lenni soha, mert akkor már nem volna oka, hogy visszajárjon.

   A legnagyobb elismeréssel kell még szólni a Művészeti Líceum II.B. osztályos tanulóiról, akik a Reneszánsz-év ürügyén, Mátyás király dalban és zenében című összeállítással nyűgözték le a nagyérdeműt. A kedves műsor Papp Fejér Olga tanárnő odaadó munkáját dicsérte.

  Az öltözékek szépek voltak, méltóak a népdalokhoz és a szülőföld bemutatásához.
  A zárszót dr. Olsvai Imre, a MTA Zenetudományi Intézetének munkatársa mondta, értékelve a nagy rendezvény szépségeit, eredményeit.
   A Zsűri feladatát Birinyi József, a KÓTA társelnöke, Budai Ilona népdalénekes, F.Tóth Mária, az OMK miniszteri főtanácsosa, dr. Gerzanics Magdolna népzenekutató, Murvai Ibolya zenetanár, dr. Olsvai Imre és Varga Péter, a Székesegyház karnagya. látta el.

     Még valami van, amiről feltétlenül szólni kell:
A szatmárnémeti Szentlélek Plébánia hívei és vendégei, január 25-én, ún. ifjúsági misét tartottak. Az ünnepi liturgiára azért került sor, mert volt a városnak egy csodálatos plébánosa, Merk Mihály, aki felépítette az előbbiekben említett plébániát és templomot, vele együtt a most is nagyszerűen működő közösséget. Merk Mihály erejét, egészségét nem kímélve, éjjel, nappal azon fáradozott, hogy a hívek és vendégek számára legyen egy új, korszerű és méltó Isten háza. Fizikailag is hozzájárult az épület elkészültéhez. Túlságosan korán, immár 10 éve távozott e földi világból. Az ő emlékére, tiszteletére volt a szentmise.
    Ami nekünk "pesti vendégeknek" új és szokatlan, mégis megrázóan gyönyörű volt, hogy több mint 20 gyermek és ifjú ült ott, gitározott, nagy-nagy áhitattal és örömmel. A kivetítőn az egyszerű dallammal, rímmel, ritmussal megírt szövegeket olvashatták, és énekelhették a zsufolásig megtelt templomban, az emberek; „A szeretet nem fogy el sosem”.

   Sok helyen panaszkodnak, hogy a fiatalok nem járnak templomba. Itt példaértékű ez a siker, ez a szeretet, amely a gyerekek zenéjének, énekének összetartó erejével bilincseli le az embereket. Főtisztelendő Merlás Tibor ötlete, pedagógiai újítása, igazán dicséretre méltó.

    Hogy az ünnep még magasztosabb legyen, Budai Ilona népdalénekes két csodálatos Mária-énekkel gazdagította a szeretetteljes megemlékezést, így talán még inkább érezhette mindenki a csodált, tisztelt Merk Mihály lelkének, ma is élő jelenlétét.
A szertartást főtisztelendő Kühn Pál celebrálta.
A mise után a vendégek is betekinthettek a klérus – földi halandók számára - misztikus világába, ahol is minden földi jóban részesülhettek, és érdekes történeteket hallhattak.

   A gondos szervezésért, rendezésért köszönet Csirák Csabának és mindazoknak, akik segítették őt e nehéz, sokoldalú munkában. És köszönet Birinyi Józsefnek, aki – mint mindig – most is oroszlánrészt vállalt a lehetőségek megteremtésében.

     Köszönet a Szent-Györgyi Albert Társaságnak, a szatmárnémeti Szentlélek Plébániának, a Szatmárnémeti Német Református Egyházközségnek, a Magyar Ifjúsági Kezdeményezésnek, a Szatmárnémeti MADISZ-nak, az Ady Endre Társaságnak, a KÓTÁ-nak (Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége), a Dina Lipatti Filharmóniának, a Szent Sebestyén Kopling-családnak, a lehetőségek bővítéséért. Ezenfelül számos, egyénileg adományozott különdíjjal térhettek haza a versenyzők.
Dr.Gerzanics Magdolna
www.gerzanics.hu
www.tradicio.hu
Fotó: Birinyi József és
a Szatmári Friss Újságtól Karikás Enikő