Szerintem nem olyan tragikus ez a cikk. Különösen ha azt vesszük alapul, hogy egy húszas évei elején járó, népzenében valószínűleg nem merítkezett leányka írta.
Szerintem írhatsz neki, de nem kell lerohanni, csak felhívni a figyelmét arra, hogy azért nem "csápolnak" annyian a népzenére, mert a tv-k, rádiók nem adnak fórumot, élményt erről a területről.

És végre van egy műsor a hazai műsorfolyamban, amelyben nem ugyanazt a 20 "sztárnak" kikiáltott egyedet vigyorogtatják, úgymond szórakoztató műsorként.
Jó továbbá, hogy hiányosságaival együtt is létezik egy televíziós sorozat, szombat este, fő-műsoridőben, amelyben az "ÉRTÉK A MÉRTÉK!"!
A közszolgálati csatornák alapfeladata lenne a különböző területek értékes embereinek, tehetségeinek, produktumainak bemutatása, népszerűsítése, a pozitív, követendő példák média-etalonná fejlesztése, a műveltség, a tudomány, az emberei értékek iránti latens igények keltése, megerősítése. Sajnos jelen állapotban a közszolgálati csatornák is - főleg az MTV - a csak üzleti szempontokat érvényesítő két országos kereskedelmi csatorna, legtöbbször üres, fogyasztói igényeket serkentő produkcióit próbálja utánozni.
Egyrészt minden réteg igényét ki kell elégíteni és minden réteg számára kell előremutatást is biztosítani. (Még az értelmiségnek is, noha a társadalom kisebb százalékát jelentik, de normális esetben a véleményformálók nem a "győzikék", hanem az értéket teremtők, hordozók és átadók.)

Jelen cikk írójának köszönet azért, hogy a szemmel láthatóan számára idegen téma bemutatásában kritikus, őszinte közvetítői szerepet vállalt. Megítélésének, dilemmáinak többsége sajnos sokakban hasonlóan vetődik fel, mert hiányzik a népzenével kapcsolatos élmények sora életükből. Legtöbb gyerek tanpéldaként gondol a népdalra, népzenére, amelyen megtanították neki a szolmizációt, ritmusképleteket a "dedóban". A népzene ízét csak azok érzik, és nem tartják cikinek, idejemúltnak, akik megmerítkezhettek a "tiszta forrásban" vagy annak vizéből készített fürdőkben.
A DunaTV Mentor tehetséggondozó sorozatában fellépő fiatalok, ma a XXI. század elején ugyanolyanok, mint kortársaik ( iskola, farmer, mobiltelefon, internet, disco...) csak egy lényeges különbség az a meghatározó élmény, amely aktuálissá teszi számukra eredeti stílusban, vagy egyéni tolmácsolásban, akár feldolgozásban az évszázadok érlelte zenei anyanyelvet.
Bízunk abban, hogyha a DunaTv példáját több médium is követi, és hozzájárulnak ahhoz, hogy nem néznek rosszallással fiataljaink saját hagyományainkra, az abból kinövő, aktuális formákat, mondandót, egyéniségeket is hordozó népzenei "újhullámra".
Nem lenne jó, ha kötelezni akarnánk felnövekvőinket a hangyományok elsajátítására, művelésére. Ismerje meg mindenki élményszerűen saját tradicionális kultúráját, és az élmények alapján döntsön szabadon arról, hogy mit jelent számára pl. a népzene a XXI. században! De ne a nemtudás, az élmény hiánya mondassa ki megalapozatlanul az elutasítást.
Természetes, hogy ma már  nem a kulturális önellátás az előadók célja, hanem az önmegvalósítás, az elődökhöz kötődés, az aktuális önkifejezés, a SIKER, az ismertség, a tudás, a jókedv megmutatása, átadása, a szórakoztatás, a versengés, a tv-, rádiószereplés, a CD, DVD kiadás, készítés és természetesen még a megélhetés is. A hagyomány természetes felbomlásával már nem a közösség élteti a hagyományokat, hanem a mindent jelentő deszkákra kiálló előadók, tanárok, tudósok, fiatalok, zenekarok, táncosok.
Tegyünk azért, hogy mindenki kaphasson élményt (nem kötelező tananyagot)! József Attila versét sem szeretik meg azok a diákok, akiknek tanáruk elemzi a verset, kifejti milyen a rímképlet, a hasonlatok varázsa, a mássalhangzók és magánhangzók aránya... A tanítványok is csak akkor szeretik meg a verset, a költőt, ha a tanár úgy mondja el a költeményt, hogy katartikus élményt, hátborsózást nyújt a gyerekeknek.
A DunaTv-ben bemutatott népdalosok olyanok, akik fiatal koruk ellenére, vagy méginkább azzal együtt, saját aranykoruk küszöbén tudják magukkal ragadni az őket nézőket, hallgatókat.
Köszönjük a cikk írójának, hogy saját kételyeivel együtt bemutatta a népdalos előadókat, a szakmai bírálók, a televíziós műsorkészítők véleményét, a Mentor sorozatot. Cikkével ő is hozzájárult ahhoz a dunatévés és alkotói, szakmai szándékhoz, hogy minél többen felfigyeljenek a tehetséges énekesekre, a következő korszak "pacsirtáira", akik a mező hangjait is tisztán szólaltatják meg, mentik át nekünk még a mesterkéltnek ható, ám a világra ablakot nyitó stúdiókban és a XXI. század zajos, aszfaltízű dübögésében is. 

Budapest 2007. 03. 05.   Birinyi József népzenekutató, televíziós producer